Imperatívusz morfológiája
Az egyes és a többes szám1 második személyű imperatívuszi (állító felszólító módú) alakja különbözhet, vagy sem, a kijelentő módú paradigma ugyanolyan számú és személyű igealakjától2, illetve egymástól. Ennek megfelelően a két szám második személye egyaránt híján lehet a specifikus alaknak, vagy közülük csak az egyikben lép fel ilyen, vagy mindkettőben, illetve lehetnek egymással azonosak vagy sem.
Típusok:
NoImpSpec: A nyelvben egyáltalán nincsenek második személyű specifikus3 felszólító alakok.
ImpSpec: A nyelv mind egyes szám, mind többes szám második személyben specifikus felszólító módú alakot használ, melyek azonban egymástól nem különböznek.
ImpSpecSgSpecPl: A nyelv mind egyes szám, mind többes szám második személyben specifikus felszólító módú alakot használ, melyek egymástól is különböznek.
ImpSpecSgNonspecPl: A nyelv egyes szám második személyben specifikus felszólító módú alakot használ, a többes szám második személyben azonban nem.
ImpNonspecSgSpecPl: A nyelv egyes szám második személyben nem használ specifikus felszólító módú alakot, a többes szám második személyben azonban igen.
1: Ennél a paraméternél az esetleges duálist, triálist stb. nem vizsgáljuk.
2: Ha különbözik, akkor sajátos imperatívuszi formának tekintjük abban az esetben is, ha egybeesik más személyű alakokkal, például a konjunktívusszal vagy az infinitívusszal.
3: Értsd: a kijelentő mód megfelelő személyű alakjától különböző.