Funkciójelölés névmásoknál (R)
A ditranzitív igék olyan tranzitív igék, amelyek az alanyon kívül két további kötelező kiegészítéssel állnak. Ezek egyike a téma (a ditranzitív ige tárgya), a továbbiakban T-vel jelölve, a másik pedig a recipiens vagy kedvezményezett (R).1 Prototipikus ditranzitív igének az ’ad’ jelentésű igét tekintjük, és olyan mondatokat vizsgálunk, amelyben az agens a topik, és a mondat többi része az új információ, valamint minden kötelező kiegészítés harmadik személyű. R-ként ennél a paraméternél személyes vagy mutató névmást választunk, és azt vizsgáljuk, hogy az adott nyelvben az R funkciót milyen morfológiai eszköz jelöli.2
Típusok:
Neutr: Neutrális esetjelölés: a nyelv a T és az R funkciókat nem jelöli.
NoRMark: Az R funkciót a nyelv nem jelöli, a T funkciót azonban igen. (A nyelv az R funkciót Ø (zéró) morfémával jelöli.)3
RAff: Az R funkciót a nyelv affixummal (prefixummal vagy szuffixummal) jelöli.
RAdp: Az R funkciót a nyelv adpozícióval (prepozícióval vagy posztpozícióval) jelöli.
RSpec: Az R funkciót a nyelv speciális névmás választásával jelöli.4
Amennyiben a nyelvben kétféle jelölés is lehetséges, két paradigmaérték & jellel összekapcsolható. / jellel kapcsolunk össze két paradigmaértéket, ha a nyelvben a jel előtti érték a (szerkezetileg) domináns, de a jel utáni is előfordul.
1: Például A fiú odaadja neki a virágot mondatban a virág T, a neki R.
2: A puszta szórendi jelölést itt akkor sem tekintjük jelölési módnak, ha kötelező.
3: Nem tévesztendő össze a |Neutr értékkel, ahol nem zéró morfémáról, hanem jelöletlenségről van szó.
4: Speciálisnak akkor számít egy névmás, ha a más funkciókban ugyanazon névmási jelentést kifejező szótól lexikálisan különbözik. (A szuppletív alakok nem ilyenek.)