Antipasszív szerkezetek
Az antipasszív szerkezet olyan, egy kötelező, mégpedig az agenst kifejező bővítménnyel álló igei szerkezet, amelynek igéje szemantikailag tranzitív, de szintaktikailag nem, mivel az asszociálható (aktív) tranzitív szerkezetben P funkciót betöltő bővítmény (argumentum) le van fokozva benne.1 A lefokozás a következő két lehetőség valamelyikét jelenti:
a) a P funkciót betöltő bővítmény – a tranzitív szerkezetben szokásos alakja helyett – valamilyen függő alakban (függő esetben vagy/és adpozícióval) jelenik meg; ez az obliquus (függő bővítményű) altípus,
b) a P funkciót betöltő bővítmény egyáltalán nem fejeződik ki, ez az implicit (beleértendő bővítményű) altípus.
Az antipasszív szerkezet a leggyakrabban ergatív nyelvekben fordul elő, mint az ergatív szerkezet alternatívája: ami az ergatív szerkezetben ergatívuszban állna, az az antipasszívban abszolút esetbe kerül, ami az ergatív szerkezetben abszolút esetben lenne, az antipasszívban függő formába kerül, vagy teljességgel elmarad.
Ugyanakkor antipasszív szerkezetek megjelennek nominatív vagy egyéb típusú nyelvekben is. Az antipasszivitás minimális kritériumai:
1. Az antipasszív szerkezet világosan asszociálható egy kevésbé jelölt vagy jelöletlen kétvalenciás szerkezettel ([aktív] tranzitív szerkezet);
2. Az (aktív) tranzitív szerkezet P funkciót betöltő bővítménye leértékelődik (függő megformálást kap vagy teljesen eltűnik);
3. Az antipasszivitásnak azonosítható jelölője van;
4. Az antipasszív szerkezet intranzitív (és így egyetlen kötelező bővítménye S funkciójú).
Az antipasszivitás jelölője lehet specifikus (csak az antipasszív igealak képzésére használatos) (képző)morféma vagy szinkretikus (más funkcióban2 is használatos) (képző)morféma. Néha több ilyen morféma is van, és ezek időnként együttesen lépnek fel. Más nyelvekben az antipasszivitás egyetlen jele az igei egyeztetés megváltozása.
Az antipassziválás egy nyelvben lehet teljesen produktív (bármely tranzitív igéből képezhető antipasszív szerkezet), részben produktív (csak bizonyos típusú vagy jelentésű tranzitív igékre korlátozódik), vagy nem produktív (csak felsorolhatóan véges számú konkrét ige esetén lehetséges, és ezeknek az igéknek a készlete már nem bővül). Ennél a paraméternél ezt a körülményt csak a szöveges magyarázatban írjuk le. Nem foglalkozunk itt továbbá azzal a kérdéssel sem, hogy a kérdéses nyelv milyen esetekben (milyen funkciókkal vagy milyen grammatikai körülmények között) használja az antipasszív szerkezetet, mivel ez nyelvenként igen különböző lehet.
Típusok:
NoAntipass: A nyelv nem használ antipasszív szerkezetet.
AntipassObq: Az antipasszív szerkezetben a tranzitív ige P funkciót betöltő bővítménye függő esetben vagy/és adpozícióval (elöljáróval vagy névutóval) jelenik meg.
AntipassImpl: Az antipasszív szerkezetben a tranzitív ige P funkciót betöltő bővítménye egyáltalán nem jelenik meg.
NoAntipassAgr: Az antipasszív szerkezetben az igét nem egyeztetik.
AntipassAgrA: Az antipasszív szerkezetben az igét ugyanolyan módon (ugyanazon morfémák segítségével) egyeztetik az S funkciót betöltő bővítménnyel, ahogyan az asszociált tranzitív szerkezetben az A funkciójúval.3
AntipassAgrAElse: Az antipasszív szerkezetben az igét más módon egyeztetik az az S funkciót betöltő bővítménnyel, mint az asszociált tranzitív szerkezetben az A funkciójúval.
Az AntipassObq vagy AntipassImpl érték + jellel összekapcsolandó a további értékek valamelyikével.
1: Nem tévesztendő össze a passzív szerkezettel, amelyben az A funkciójú elem van lefokozva. Az S, A, P funkciókról lásd például a Funkciójelölés főneveknél paramétert.
2: Például ettől függetlenül is általában detranzitiválásra, visszahatóvá vagy kölcsönössé tételre, aspektus- vagy modalitásképzésre használatos morfémák.
3: Ez természetesen csak akkor lehetséges, ha az asszociált tranzitív szerkezetben az ige egyáltalán egyeztetve lenne az A funkciójú főnévvel/névmással. Szöveges magyarázatban, illetve példákkal bemutatandó.