Esetszinkretizmus főneveknél
Az esetszinkretizmus az esetek paradigmatikus szintetizmusa (több esetfunkció egybeesése egyazon alakban).1 Főnévi esetszinkretizmusról akkor beszélünk, amikor egy esetalak legalább két olyan funkciót lát el, amelyet ugyanazon nyelv egy másik szófajának/szóosztályának paradigmájában több különböző esetalak fejezne ki. Valamely esetfunkció meglétét akkor tulajdonítjuk a nyelvnek, ha létezik benne főnévragozás, és az adott funkció más névszók (főleg névmások), illetve legalább egyes főnévi szóosztályok vagy azok bizonyos alosztályai tekintetében sajátlagos ragozási formát ölt.2
Típusok:
NoCase: A nyelvben nincsen főnévragozás.
NoSyncCase: A nyelvben van főnévragozás, és az esetek sohasem szinkretikusak.
SyncCoreCase: A nyelvben van főnévragozás, és csak az alapeseteknél3 figyelhető meg szinkretizmus.
SyncNonCoreCase: A nyelvben van főnévragozás, és csak a nem-alapeseteknél figyelhető meg szinkretizmus.
SyncCase: A nyelvben van főnévragozás, és szinkretizmus megfigyelhető mind az alap-, mind az egyéb eseteknél.
1: Szemben az esetexponenciával, ami az esetek lineáris szintetizmusa.
2: Nincs tehát szó esetszinkretizmusról a következő esetekben: 1. ha az adott nyelvben kizárólag bizonyos névmásoknál van esetmegkülönböztetés (mint például az angolban). Ilyenkor a többi névszónál a deklináció hiányáról beszélünk, nem esetszinkretizmusról; 2. ha két esetfunkció alakilag minden névszónál és mindenkor egybeesik, az ugyancsak nem szinkretizmus, hanem egyazon eset, legfeljebb szemantilakilag kettős funkcióval. Ellenben ha a névmások és a többi névszó közül bármelyiknél (vagy bármelyikük egy alcsoportjánál) legalább három esetfunkció formálisan különbözik, akkor a kérdéses eseteket létezőnek, esetleges egybeesésüket valamely paradigmában pedig szinkretizmusnak tekintjük. Így például az oroszban a nem-élőt jelentő főneveknél a nominatívusz és az akkuzatívusz többnyire egybeeső nominatív-akkuzatív formája szinkretikusnak minősül, mert a nőneműek (egy részének) egyes számában mégis különbözik. Ugyanebben az értelemben a finn főneveknél – a személyes névmások paradigmájának alapján – a nominatívusz és a genitívusz egyaránt szinkretikus, amennyiben tulajdonképpeni funkcióján kívül kifejezi az akkuzatívuszi (teljes tárgyi) funkciót is (a kettő közötti választás pedig szintaktikai és/vagy szemantikai körülményektől függ).
3: Alapesetek: nominatív nyelvekben az alany és a tárgy esete (a nominatívusz és az akkuzatívusz), minden más mondatfelépítési elvnél azok az esetek, amelyek tranzitív igék mellett jelentésük/funkciójuk alapján (gyakorlatilag: egy nominatív nyelvre fordítva) az előbbieknek felelnek meg (például ergatív nyelveknél az ergatívusz és az abszolutívusz).