Számjelölés előfordulása (udmurt)

OblPlMK: A nyelvben a pluralitás grammatikai jelölése kötelező.

(1)dyšetiśvera-śk-e.
tanárbeszélPRS3SG
’A tanár beszél.’

(2)dyšetiś-josvera-śk-o.
tanárPLbeszélPRS3PL
’A tanárok beszélnek.’

(3)auďitori-yndasstuďentpuk-e~dasstuďent-jospuk-o.
előadóteremINtízhallgatóül3SGtízhallgatóPLül3PL
'Az előadóteremben tíz hallgató ül.' (Kel'makov–Hannikäinen 1999: 53)

(4)pi-jezvań.
gyerek3SGvan.PRS
’Van gyereke. / Vannak gyerekei.’ (Winkler 2001: 15)

Az udmurtban a főnevek pluralitásának grammatikai jelölése – néhány kivételes esettől eltekintve – kötelező.

Rendszerszerű kivételt alkotnak a pluralitás grammatikai jelölése kötelezőségének szabálya alól az (1-nél nagyobb mennyiséget kifejező) határozott és határozatlan számnévi jelzős szerkezetek, amelyeknél a pluralitás morfológiai jelölése fakultatív (3) (Perevoshchikov et al. 1962: 149; Csúcs 1990: 44, 63; Kel'makov–Hännikäinen 1999: 53; Winkler 2001: 15), de az adott főnévnek a cselekvőképességi hierarchiában elfoglalt helyétől nem független: számnevek után a pluralitás morfológiai jelölése ugyanis a leggyakrabban – de nem kizárólag – élőt (vö. Kel'makov–Hännikäinen 1999: 53), és különösen embert (vö. Asztalos 2005: 53, 56) jelölő főnevekkel fordul elő, bizonyos elvont dolgokat – így az idő-, pénz- és mértékegységeket – jelölő főnevek esetében pedig kifejezetten ritka (Perevoshchikov et al. 1962: 150–151, Asztalos 2005: 53). A főnév többesjelölése továbbá néha akkor is elmaradhat, ha az a kontextusból kikövetkeztethető (4) (Winkler 2001: 15).

Szerző: Asztalos Erika


[🠐 vissza]